Munkaalkalmassági orvosi vizsgálatok aktualitásai, kell vagy nem kell?
Olvasási idő: 6,5 perc
A tavaly december 22-én, a gazdaság szereplőinek versenyképességét erősítését célzó „saláta” törvény megjelenése óta tudni lehet, hogy a Kormány módosította 2024. szeptember 1-től hatályosan a munkavédelemről szóló törvény és vele párhuzamosan később a Munka Törvénykönyve munkaalkalmassági vizsgálatra vonatkozó szabályait. Alapvető lényege a változásnak, hogy nem minden szakmában és minden körülmények között kötelező az orvosi alkalmassági vizsgálat, csupán akkor, ha azt maga a jogszabály teszi kötelezővé vagy a munkáltató akként dönt, hogy kötelezi a dolgozót a vizsgálatra a munkába lépés előtt, illetve időszakonként visszatérően az adott munkakör kapcsán. 2024. szeptember 26-án napvilágot látott azon NGM rendelet is, amely meghatározni hivatott a kötelező orvosi vizsgálattal terhelt munkaköröket.
Jelen cikkünkben arra keressük a választ, hogy az orvosi vizsgálat valóban elhagyható-e és ha igen, mi hozzá a teendő?
Az alapvetést a munkaalkalmasság kapcsán a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 49. § 2024.09.01-től akként határozza meg az Mt-ben is visszaköszönően, hogy a munkavállaló minden esetben csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha:
a) annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik,
b) foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja,
c) foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára,
d) mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára – jogszabályban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult.
Ezen alkalmasságot értelemszerűen a munkáltató nem tudja megállapítani, hiszen nem rendelkezik az ehhez szükséges szakértelemmel, csak a foglalkozás-egészségügyi orvos.
A bevezetőben már hivatkozott változás abban áll, hogy rögzíti a törvény, a jogszabályban meghatározott esetekben vagy a munkáltató erre irányuló döntése esetén – kivéve a sajátos egészségi alkalmassági, általánosnál szigorúbb követelmények törvényi meghatározásának esetét – a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.
A 36/2024. (IX.26.) NGM rendelet a munkaköri feladatok ellátása során a munkavállalót érő környezeti tényezők alapján szelektál és teszi kötelezővé a belépéskori és időszakos orvosi vizsgálatot, melyek a következők:
1. Fokozott baleseti veszéllyel járó munkakörök (azaz magasban, 2 m felett végzett munka; földalatti bányászati, mélyfúrási munkák; tűz- és robbanásveszéllyel járó munkák; villamosüzemi munkakörök; feszültség alatti munkavégzéssel járó munkák; mozgó munkaeszközök, munkaeszközök mozgó elemei, haladó (mozgó) termékek, alapanyagok, félkész és késztermékek mellett vagy közelében végzett munka)
2. Terhelő munkahelyi klíma esetén (túl meleg - szabadtéri munkahelyen 1 napig napi középhőmérséklet meghaladja a 25 °C-ot és hőségriadó van, vagy zárt térben 24 °C EH értéket meghaladja, túl hideg - munkaidő 50%-ánál hosszabban szabadtéri munkahelyen a +4 °C-ot, zárt téri a +10 °C-ot nem éri el)
3. Zajnak kitett munkakörök (85 dB vagy 137 dB)
4. Ionizáló sugárzásnak kitett munkakörök
5. Mesterséges optikai sugárzásnak kitett munkakörök (pl. UV-A, UV-B, UV-C, IR-A, IR-B, lézer)
6. Vibrációnak határérték felett kitett munkakörök (kéz/kar rezgés: 2,5 m/s, egész testre ható: 0,5 m/s)
7. Kémiai kóroki tényezőnek kitett munkakörök (rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító anyagok)
8. Járványügyi érdekből kiemelt munkakör (pl.: óvodákban, bölcsődei ellátást biztosító intézményekben, közfogyasztásra szánt élelmiszer (beleértve az ételt, italt) előállításával, forgalmazásával foglalkozó, továbbá ilyen munkahelyeken tisztítást, takarítást végző személyek)
9. Tüdőfibrózist okozó poroknak vagy azbesztártalomnak kitett munkakörök
10. Biológiai kóroki tényezőnek kitett munkakörök (pl.: egészségügy, állatorvosok, szennyvízelvezető művekben, hulladékmegsemmisítőkben végzett munkák)
11. Éjszakai műszakban végzett munka (22-6 óra közt)
12. Kézi tehermozgatás 10 kg felett.
Azonban azt látni szükséges, hogy a munkáltató döntési joga más, meg nem változtatott rendeletekkel körbe van bástyázva jelenleg, megkötve ezzel a kezét és végeredményben fenntartva az orvosi vizsgálat kötelező rendszerét, csak bizonytalan környezetet teremtve, ahol nem egyértelmű, hogy mikor szükséges az orvosi vizsgálat és mikor nem.
Fontos kiemelni, hogy - a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998 (VI.24) NM rendelet 4. § (1) bekezdése alapján - az új belépő munkavállalókra vonatkozó munkába lépést megelőző orvosi vizsgálat kötelezősége nem változott. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény végrehajtására kiadott a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendeletben, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendeletben előírt, a munkáltatókra háruló foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátása továbbra is törvényi kötelezettség marad. Képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet is előírja 2 évente a munkavállaló szem- és látásvizsgálatának elvégzését.
Összességében megállapítható tehát, hogy a munkáltatók objektív felelősségét a munkavédelem terén a változás nem törli el és nem is csökkenti. A bizonyosság az alkalmasságról az orvosi vizsgálat nélkül nem valósítható meg, a vonatkozó rendeletek, mint részletszabályok nem változtak. Meglátásom szerint továbbá a munkáltatónak továbbra is egyértelműen érdekében áll, hogy a szakember által végzett vizsgálatok megmaradjanak. Ennek egyik legfőbb oka, hogy baleset vagy foglalkozási megbetegedés, egészségkárosodásra hivatkozás esetén a megelőzés, illetve kivizsgálás során segítségül hívható a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat eredménye, azzal a hatóságok előtt jóval nagyobb eséllyel igazolható, hogy a munkáltató megfelelően járt el, nincs oksági kapcsolat a kár vonatkozásában.
Ezen felül még, ha egy munkáltató úgy is dönt munkavédelmi szakember és foglalkozás egyészségügyi orvos véleményének kikérése után (óva intenék mindenkit a vizsgálat és szakvélemény nélküli, költségcsökkentés fókuszú elhatározástól), hogy megszűnteti a munkaalkalmassági vizsgálat kötelező jellegét, érdemes megfontolni milyen hatással lehet ez a vállalat megítélésére munkaerő megtartás és új munkaerő toborzás szempontjából. Employer branding és az egyes pozíciók vonzóbbá tétele szempontjából béren kívüli juttatási rendszer részeként megtartott orvosi és szűrővizsgálatok biztosítása mégiscsak indokolt lehet, növelve ezzel a vállalat versenyképességét és kifejezve ezzel felelősségvállalását a munkavállalói és a helyi közösség iránt (CSR).
Kérdései merültek fel a fenti jogszabály módosítás kapcsán vagy szívesen fogadna segítséget egyéb munkajogot érintő gyakorlati helyzetekben? Munkajogi tanácsadási szolgáltatásunk keretein az Ön cégét is a legjobb gyakorlatokkal tudjuk támogatni.
A foglalkoztatást érintő jogszabályi környezetet naprakészen ismerjük és segítünk azokat a mindennapi működésben gyakorlati szemszögből alkalmazni.
További információért keresse bizalommal kollégánkat a következő elérhetőségeken:
SZALAI BALÁZS
Bérszámfejtési üzletágvezető
+36 20 911 9239
Szerző: Dr. Póczos Eszter, kamarai jogtanácsos