Jackson szerint a csapatvezetésnél úgy, mint az élet legtöbb területén, érdemes mindig a legegyszerűbb megközelítést választani. Ezért is állította össze tizenegy pontból álló útmutatását a vezetésről, amelyek véleményünk szerint nem csak vezetőknek lehetnek érdekesek. Négy részes cikksorozatunk első részében két vezetői útmutatást ismertetünk röviden.

1. Hallgass a megérzéseidre!

Néhány vezető és edző szeret a tömeggel sodródni, rengeteg időt töltenek azzal, hogy mások által megalkotott elméleteket tanulmányoznak, és kipróbálnak minden új hangzatos módszert, amellyel sikeresek lehetnek. Jackson szerint a külső benyomásokra fókuszáló stratégia rövidtávon talán még hatékony is lehet, ugyanakkor hosszú távon, ha felvállaljuk az egyediségünket, szívünkből szólunk a csapattagokhoz, és tudunk azonosulni az üzenettel, sokkal jobban képesek leszünk hatni az emberekre. Jacksonnak így sikerült olyan módszereket is a siker érdekébe állítani, mint a hozzá közel álló, zen buddhizmus gyökerű mindfulness meditációt.
Az egyik legérdekesebb példa Jackson sajátos módszereire az a gyakorlata, hogy személyre szabott könyveket adott a játékosoknak, hogy olvassák el azokat. Egyik ilyen különleges eset volt, amikor Hermann Hesse egyik, a fiatal Buddha életéről szóló regényét adta oda Shaq O’Neal-nek. A könyv azt meséli el, hogy a fiatal Sziddhártha hogyan adta fel aranyozott fejedelmi életét egy önzetlen, spirituális megvilágosodási törekvés kedvérét. Jackson azért adta ezt a könyvet a játékosának, mert úgy érezte, Shaq túlságosan materialista, és a saját érdekeit a csapat érdekei elé helyezi.
Shaq ugyan nem hagyott fel nagyléptékű életstílusával, és egy tibeti kolostorba sem költözött, de megértette a könyv lényegét az együttérzésről és az együttműködésről. Jackson szerint nagylelkűbb lett csapattársaival, és általánosságban empatikusabb, ami segítette a hatékonyabb együttműködést a játékostársakkal.

Egy másik példa a Jackson állat alkalmazott különleges módszerekre a már említett mindfulness meditáció bevezetése az öltözőben. Akkor kezdte el követni a híres „Egy csapat, egy lélegzet” módszert, amikor tudatosságot és koncentrációt akart hozni az LA Lakersbe. Behozott egy oktatót, aki a Jon Kabat Zinn mindfulness rendszere szerint tanította a meditációs módszereket. A játék előtti foglalkozásokon a csapatával közösen gyakorolta a légzéstechnikai gyakorlatokat, hogy minden lélegzetvételüket egyként szinkronizálják.

Természetesen ez az egység nem mindig valósult meg, tekintettel a benne rejlő hihetetlen egókra. Egy meccset követően például, amikor Michael Jordan szinte egyedül hozta a csapat győzelmét, Tex Winters segédedző azt suttogta a sztárjátékosnak, hogy „nincs „én” a csapatban”, mire Jordan így válaszolt: „de van a győzelemben”.

Bár a meditációs gyakorlatok eredménye időnként elmaradt az ideálistól, Jackson mégis hihetetlenül hasznosnak tartotta őket. Ha másért nem is, de nagyon könnyen elérhető eszköz volt a játékosok fejében zajló csapongó gondolatok lenyugtatására, a jelen pillanatra irányítva a figyelmüket. Mivel a mentális gyakorlatok egyáltalán nem szerepeltek az NBA edzők gyakorlatában, Jackson csapata határozott pszichológiai előnyre tett szert azzal, hogy növelte csapata összpontosítási képességét.

Kötelező olvasmányokat adni és könyvismertetőt íratni sztárjátékosokkal, illetve meditációs gyakorlatokat végezni az öltözőben nem voltak szokványos megoldások, nem is lehetett ezeket más vezetőktől eltanulni, de mivel ezek Jackson személyiségéhez közel álló eszközök voltak, működtek a gyakorlatban, és elfogadták ezt a játékosok, követték vezetőjüket. Ehhez természetesen fontos volt hinni a technika, valamint az edzői vezetői filozófia sikerében.

2. Kispadra az egóval!

Jackson szerint alapvetően két fajta edzőt különböztethetünk meg, az egyik a parancsoló, „megszoksz vagy megszöksz” típus, a másik pedig a hízelgő, aki sajnos sokszor bolondot csinál magából a csapata előtt. Ezek alternatívájaként ráeszmélt, hogy minél inkább próbál direkt módon hatalmat gyakorolni, annál erőtlenebbé válik, viszont a túlzott kedveskedés sem előrevezető. Ezért ő a harmadik utat választotta, miszerint érdemes lehet szétosztani a döntés jogát, ezzel visszaszorítva az egónkat, miközben a végső döntést megtartjuk magunknak. Jackson így beszél ennek a vezetői stílusnak az előnyéről:
„A legtöbb játékos hozzászokott, hogy hagyja, az edzője gondolkozzon helyette. Amikor problémába ütköznek a pályán, idegesen pillantanak ki az oldalvonal felé, arra számítva, hogy majd a mester előáll a megoldással. Sok tréner örömmel segít nekik. Én viszont nem. Mindig is szerettem volna elérni, hogy a játékosok a saját fejüket használják, így amikor nehéz döntést kell hozniuk a csata hevében, képesek legyenek rá.” (Phil Jackson)
Cikksorozatunk második részében Phil Jackson tizenegy vezetési útmutatásának következő három pontját mutatjuk be.

Forrás: Tizenegy gyűrű - A legendás NBA-edző önéletrajza - Hugh Delehanty - Phil Jackson (2021)