A különbözőség ugyanakkor kisebb-nagyobb feszültségekkel is jár, hiszen amellett, hogy más az erősségünk és a kommunikációnk, máshogyan kezeljük a stresszt és a konfliktusokat, emellett különbözőképpen érezzük jól magunkat az adott csoportban – ami a munkacsoport mellett lehet egy tréningcsoport, egy szakkör, vagy éppen egy „kertiparti”.
 

Keresünk valakit, aki elsőre szimpatikus és vele osztjuk meg a gondolatainkat, véleményünket? Csapódunk ide-oda, ahol épp elkapunk egy érdekes témát, bekapcsolódunk néhány percre, csacsogunk egyet, majd tovább állunk? Mi vagyunk a társaság szórakoztató középpontja?

És ha a fenti viselkedési formákat nézzük, melyik milyen hatással van ránk? Melyik a szimpatikus viselkedés és melyik nem az? Melyik kelt bennünk akár ellenérzéseket, feszültséget?

Most vizsgáljuk meg, mennyire jellemzi ez a dinamika a mindennapi működésünket a csapatban, amiben dolgozunk. A nagyobb feszültségeket ugyanis (többnyire) nem a pillanatnyi találkozások okozzák bennünk és/vagy a másik csapattagban, hanem amikor egy olyan feladat kapcsán, ahol elengedhetetlen az együttműködés, a különbözőséget akadályozó tényezőként észleljük. Ilyen esetekben pedig az energiát és az időt nem a tényleges feladatmegoldásra fordítjuk, hanem ennek a feszültségnek a megélésére.

Vezetőként és csapattagként is hasznos információt ad, hogy rálátunk saját viselkedésünkre és a másik viselkedésére, és megvizsgáljuk, melyek azok a helyzetek, amikor a másokhoz való kapcsolódási forma különbözősége erőforrásként van jelen, valamint ha látjuk azt is, hogy egy adott környezetben mennyi időt tudunk energiaveszteség nélkül, produktívan eltölteni.