A halogatás pszichológiája
Ma már egész iparágak épültek fel az emberek motiválására. Nem is csoda, hogy a halogatást megelőző és tettekre inspiráló applikációk széles körét találhatjuk az interneten. Alkalmazásainkban határidőket adhatunk meg teendőinknek, értesítéseket állíthatunk be, és jutalomban részesülhetünk, ha elértük a célunkat. Emellett számos könyv, podcast, előadás, on-line vagy off-line konzultáció áll rendelkezésünkre időbeosztásunk kezelésére. Felmerül azonban a kérdés: vajon miért halogatjuk a sokszor kellemetlenséggel járó feladatokat, és mi az oka annak, hogy nem a „ragtapasz” módszert alkalmazva, minél hamarabb akarunk túl lenni a kényelmetlenségen?
A The New York Times egyik cikkében „Miért halogatunk?” címmel szintén ennek a jelenségnek kívánt utána járni. Az ott említett, szakemberek által írt következtetéseket gyűjtöttük össze jelenlegi tartalmunkban, illetve egészítettünk ki szervezetfejlesztői tudásunkkal.
A halogatás mögött rejlő okok
Dr. Fuschia Sirois pszichológia professzor szerint a halogatás egyik legfontosabb ismérve, hogy irracionális. Hiszen tudjuk, hogy valaminek a halogatása rosszat tesz nekünk, mégis tudatosan igyekszünk azt figyelmen kívül hagyni.
Hozzátette:
„Az emberek azért vesznek részt a krónikus halogatás irracionális ördögi körében, mert egy adott feladat kapcsán képtelenek kezelni a negatív érzéseiket. Ilyenkor inkább a negatív érzés kezelésének azonnali sürgősségére összpontosítunk, sem mint a feladat elvégzésére.”
Tehát aki sokat halogat, nem egyszerűen lusta, hanem képtelen kezelni saját negatív érzéseit. Dr. Tim Pychyl pszichológia professzor szerint éppen ezért a halogatás esetében nem időgazdálkodási problémáról, hanem érzelem szabályozási kérdésről beszélhetünk.
Ennek oka általában valami eredendően kellemetlen a feladattal kapcsolatban – például egy bonyolult riport megírása, vagy akár egy hosszú, unalmas táblázat előkészítése a menedzsment számára. Ugyanakkor a negatív érzések származhatnak a feladattal kapcsolatos mélyebb érzésekből is, mint például önbizalomhiányból, alacsony önbecsülésből, vagy a feladat komplexitásából fakadó bizonytalanságból.
Az evolúciós gyökerek
A halogatás tökéletes példája a jelennel kapcsolatos torzításunknak, ugyanis azt a szilárd hajlamunkat példázza, hogy a rövid távú szükségleteket a hosszú távúak elé helyezzük.
Természetesen rengeteg negatív érzés kap teret a halogatásunk miatt: szorongás, önhibáztatás stb., de sajnos mivel pillanatnyi megkönnyebbülést érzünk közben, ördögivé válik a körforgás, hiszen a jelenben egy feladat elhalasztása megkönnyebbülést jelent – „jutalmat kaptál a halogatásért”.
Mint oly sok mindent, halogatásra való hajlamunkat is az evolúciós fejlődésünknek köszönhetjük.
Az emberi agy biológia úgy van megalkotva, hogy az „itt”-re és a „most”-ra koncentráljon. Az evolúciós fejlődés korai szakaszában ugyanis az volt a túlélés záloga, hogy azonnal tudjunk reagálni a felmerült veszélyes élethelyzetekre.
Csak azoknak sikerült a túlélés, akik a jelenre koncentrálva felismerték a veszélyeket, és az azonnal tudott alkalmazkodni a helyzethez. Az agyunk ezeket a cselekvéseket jutalmazta. Azonban az emberiség fejlődése során egyre nagyobb szerep jutott a komplexebb és nagyobb tervezést igénylő feladatoknak, amelyek haszna bár a jövőben jelentkezik, a feladat nehézségeit azonban a jelenben érzékeljük, és a szükséges erőfeszítéseket is a „most”-ban kell megtennünk. Így sok esetben azt a disszonanciát az evolúciósan kódolt agyunk inkább a hosszú távú sikerhez szükséges feladatok elhalasztásával oldja fel, és helyette olyan feladatot választ, amely azonnali sikerélményt hoz, amiért meg is kapja az elvégzett munka sikerének jutalomérzetét. Tehát a halogatás nem feltétlenül lustaságot jelent, hiszen az elhalasztott komplexebb, bonyolultabb, félelmet keltő feladat helyett nem a semmittevést, hanem egy másik, egyszerűbb azonnali sikerélményt nyújtó feladatot választunk. Az agyunk évezredes fejlődése erre determinál minket, hiszen a nehéz feladat elhalasztása is megkönnyebbülést jelent - ideiglenesen megszabadulunk egy nehéz feladat nyomásától - és sok esetben a helyette elvégzett rutinszerű feladat okozta sikerélmény is elégedettséget vált ki az agyunkban.
Tovább rontja a helyzetet, hogy még kevésbé vagyunk képesek megfontolt, jövőorientált döntéseket hozni stressz közepette. Amikor olyan feladattal szembesülünk, amely szorongást vagy bizonytalanságot okoz, az amygdala – az agy legősibb „fenyegetésérzékelő” része – valódi fenyegetésként érzékeli ezt a feladatot, jelen esetben önbecsülésünkre vagy jólétünkre. Még ha intellektuálisan fel is ismerjük, hogy a feladat elhalasztása több stresszt okoz majd nekünk a jövőben, agyunk még mindig arra van bekötve, hogy jobban foglalkozzon a jelenben lévő fenyegetés elhárításával. A kutatók ezt „amygdala-eltérítésnek” nevezik.
Ez a törekvés hasonlóan akadályozó tud lenni, ahogy a magas tápanyag értékű táplálék azonnali megszerzésére irányuló ösztön is, amely az evolúció során kódolódott az agyunkba. Utóbbi is a gyűjtögető életmódot folytató őseinknek nagyon hasznos volt, azonban nem az a mai ember számára, hiszen a magas cukortartamú ételek nagy mennyiségű elfogyasztására ösztönöz minket egy péksüteményekkel teli szupermarketben, amely a mai, modern világban hosszútávon káros hatással is lehet ránk.
Hiába ismerjük tehát a probléma okát, nem utasíthatjuk egyszerűen magunkat, hogy hagyjuk abba a halogatást. A felkapott időgazdálkodási és a hatékonyság menedzsment módszerek, amelyek kizárólag arra összpontosítanak, hogy egy adott időn belül, hogyan tudunk több munkát elvégezni, nem kezelik a halogatás alapvető problémáját.
Hiszen ezek segítségével lehet, hogy hatékonyabbnak tűnünk, mert sokkal több azonnali sikerélményt nyújtó feladatot fogunk elvégezni, de a legfontosabb, a jövő sikereit meghatározó, de pont ezért bizonytalanabb, nehezebben megfogható, és így szorongáskeltő feladatokat továbbra is halogatni fogjuk.
Fontos tehát hangsúlyoznunk mit tehetünk, hogy ne kerüljünk folyton a halogatás ördögi körébe.
Mit tehetünk ellene?
Mivel idővel a krónikus halogatásnak nemcsak a produktivitásra van negatív hatása, hanem mérhetően rombolóan hat mentális és fizikai egészségünkre ezért fontos, hogy tegyünk ellene.
Ahogy a fentiekben is leírtuk, sajnos nem oldhatjuk meg a problémát egy időgazdálkodási alkalmazás letöltésével vagy az önkontroll új stratégiáinak elsajátításával. A megoldás sokkal inkább az érzelmeink újszerű kezeléséhez kapcsolódik. A szakemberek által javasolt módszerek:
- Másik fontos lépés lehet, hogy képesek legyünk megbocsátani magunknak és együtt érezni önmagunkkal a kialakult rossz érzések miatt.
- Jobb „jutalmat” kell találnunk, mint a halogatáskor keletkező pillanatnyi megkönnyebbülés. Olyat, amely enyhítheti a jelen pillanatban felmerülő kihívásokat jelentő érzéseinket anélkül, hogy kárt okozna nekünk.
- Ha csak a „következő cselekvésre” összpontosítunk, az segít megnyugtatni idegeinket, és lehetővé teszi azt, amit Dr. Pychyl önbecsapási szintnek nevezett. Egy adott feladat elején a következő műveletet puszta lépésnek tekinti, mintha módszeres cselekvés lenne: „Mi lenne a következő lépés, amit megtennék, ha megcsinálnám?” A motiváció a cselekvést követi. Kezdje el, és meg fogja találni a motivációját!” tette hozzá.
- Gretchen Rubin, a „A jobb előbb” szerzője azt javasolja, hogy fogadjuk el, amit a halogatásról tudunk, és használjuk fel azáltal, hogy akadályokat állítunk magunk és a kísértéseink közé, hogy bizonyos fokú frusztrációt vagy szorongást váltsunk ki. Ha kényszeresen ellenőrzi a közösségi médiát, törölje ezeket az alkalmazásokat a telefonjáról, vagy „adjon magának egy nagyon bonyolult jelszót” – mondta Rubin. Ezzel növeli a kényelmetlenséget a halogatás ciklusában, ezáltal csökkentve a jutalom mértékét. Az említettek mellett ugyanakkor érdemes könnyebbé tenni magunknak azoknak a teendőknek a teljesítését, amelyeket szeretnénk elvégezni.
Összegzés
Mindenki halogat bizonyos feladatok kapcsán. A megelőzésnek talán a legfontosabb lépése, ahogy minden mentális folyamatnak, hogy tudatosítsuk mi történik bennünk. Ha sikerül tudatosítanunk, akkor sokkal valószínűbb, hogy nem szív be magába minket a halogatás köre.
A teljes cikk eredeti nyelven a következő linkre kattintva olvasható: